Tricky a Szigeten

Képzelj el egy koncertet a Szigeten. Képzeld el, hogy az A38-as színpad sátrában állsz és a kedvenc zenekarod áll veled szemben. Képzeld el, hogy füst van, érdekes fények, de az énekes arcát nem látod, mert folyton árnyékban van. Csak a hangját hallod és a zenéjét, amiért évek óta megőrülsz. Még sosem láttad élőben és most itt állsz előtte a tizedik sorban. Csak hagyod, hogy átjárjon a zene, de nem engedsz az eufóliának, ezt tiszta fejjel akarod magadba szívni.



Az énekes leugrik a színpadról, le az emberekhez és csak úgy sétál közöttük.Nem hiszel a szemednek! Nem fél, hogy szétszedik, csak sétál mintha mi sem lenne természetesebb. Az emberek meg utat nyitnak neki bárhová lép. Lassan visszamegy a színpadra, te meg csak állsz, mozdulni sem bírsz.
Lassan, nagyon lassan újra mozogni kezdesz a zenére, a szemed le sem veszed róla, az arca még mindig árnyékban. Csak nézed ahogy egyszerre két mikrofonba énekel, ahogy hírtelen mindkettőt ledobja a földre, ahogy akkor is ő a középpont amikor háttal áll neked és nem is ő énekel. Nézed különös mozgását, izmos testét…
Megfordul, belenéz a közönségbe és int néhányaknak, hogy menjenek fel hozzá. Pillanatokon belül sokan lesznek a színpadon, de nem tör ki tömeghisztéria, egyikük sem akarja letépni a ruháját, senki sem akarja magához szorítani, átölelni, kisajátítani, csak figyelik mit csinál, majd köré formálódva vele táncolnak. Táncolnak fent az Ő színpadán.
Egy óra múlva hírtelen vége szakad. Köszön és elmegy. Te tapsolni kezdesz a tömeggel, hogy visszahívd, de nem jön.
Helyette fiatal srácok jönnek, hogy elrakják a mikrofonokat, szétcsavarozzák az állványokat, tekerjenek, pakoljanak, dobozoljanak.
A lámpák kigyúlnak, a tömeg lassan oszladozni kezd. Te még állsz ott egy kicsit,hiszen mozdulni sem bírnál, vársz, hátha mégis… Visszajött! Őrület! Kisebb embergyűrű veszi körül. Egyszercsak ott áll előtted, te hozzálépsz, megöleled, Ő visszaölel, és tovább lép bőrödön a bőrével, szemedben a szemével.
Képzeld el, hogy Tricky volt az.

Tovább...

Frenákról nincs kép

A 19.Thealter nemzetközi színházi fesztivál utolsó előtti napján a Kisszínházban Frenák Pál társulatából Várnagy Kristóf várt bennünket.


Az előtérben állok sok fura figura között. Van aki lábán görkorival, van aki tollas kalapban, van aki szivarral a szájában várja, hogy beengedjék a nézőtérre. A kötelező pár perces várakozás után bejutunk. Egészen előre megyek, a sor közepére. Hamar sötét lesz és kivilágosodik egy csík a színpadon. Egy úszónadrágos férfi ül, fején úszósapka, szemén úszószemüveg, teste csupa izom. Görcsösen rántja magához végtagjait. Egyik mozdulata a másikat követi, kezét a szájába nyomja, majd a lábujja után kap, megpróbálja bekapni, egymásba fonni karjait és lábait, mintha magába kapaszkodna, mintha rettegne maga nélkül maradni... Közben hangos gépzene szól.
Hirtelen feláll és a "vízhez" lép. Merülni készül. Megnyugodott, megvan a cél. A kék anyagba mártja lábát, majd a közepébe ugrik és lassú, nyugodt táncba kezd. A teste nedves, a víz egyre jobban ellepi…
Közben a nézőtéren három fotós - a körülöttük ülőkkel mit sem törődve - egymással versenyezve kattogtat. A tükörreflexes gépek hangos kattogással exponálnak. A látvány minden pillanatát megörökíteni vágyó fotósok telhetetlenek. Még, még, még!!
A fiú megáll, a függöny összezár, a nézőtér kivilágosodik. Szünet. Nem magamba merülve ülök, hanem a fotósokat nézem. Kidurrantották a lufimat amiben most szállnom kellene. Van aki vitázik velük, van aki a szervezőkhöz siet segítségért. Segítség nincs, a vita is elhalkul, mondván ők a „mi” fotósaink, ha zavar amit csinálnak, üljünk odébb. Van aki megteszi, van aki marad. Kezdődik a második felvonás.
A fiú békatalppal a lábán egy helyben állva táncolni kezd. Elrepít egy világba ahol magam vagyok mélybe húzó spirálomban, gátjaimmal, béklyóimmal megkötözve. Látom a kiszabadulást, annak mindent felszakító boldogságát és az elkerülhetetlen, bénító visszazuhanást.
A gépek szakadatlanul kattognak.
Vége. Taps, a fiú többször visszaszalad. Most érzem meg a kezemben a gépemet. A fotósokat lenne kedvem lefényképezni. A fiút hazaviszem magamban.

Tovább...