Képzelj el egy koncertet a Szigeten. Képzeld el, hogy az A38-as színpad sátrában állsz és a kedvenc zenekarod áll veled szemben. Képzeld el, hogy füst van, érdekes fények, de az énekes arcát nem látod, mert folyton árnyékban van. Csak a hangját hallod és a zenéjét, amiért évek óta megőrülsz. Még sosem láttad élőben és most itt állsz előtte a tizedik sorban. Csak hagyod, hogy átjárjon a zene, de nem engedsz az eufóliának, ezt tiszta fejjel akarod magadba szívni.
Az énekes leugrik a színpadról, le az emberekhez és csak úgy sétál közöttük.Nem hiszel a szemednek! Nem fél, hogy szétszedik, csak sétál mintha mi sem lenne természetesebb. Az emberek meg utat nyitnak neki bárhová lép. Lassan visszamegy a színpadra, te meg csak állsz, mozdulni sem bírsz.
Lassan, nagyon lassan újra mozogni kezdesz a zenére, a szemed le sem veszed róla, az arca még mindig árnyékban. Csak nézed ahogy egyszerre két mikrofonba énekel, ahogy hírtelen mindkettőt ledobja a földre, ahogy akkor is ő a középpont amikor háttal áll neked és nem is ő énekel. Nézed különös mozgását, izmos testét…
Megfordul, belenéz a közönségbe és int néhányaknak, hogy menjenek fel hozzá. Pillanatokon belül sokan lesznek a színpadon, de nem tör ki tömeghisztéria, egyikük sem akarja letépni a ruháját, senki sem akarja magához szorítani, átölelni, kisajátítani, csak figyelik mit csinál, majd köré formálódva vele táncolnak. Táncolnak fent az Ő színpadán.
Egy óra múlva hírtelen vége szakad. Köszön és elmegy. Te tapsolni kezdesz a tömeggel, hogy visszahívd, de nem jön.
Helyette fiatal srácok jönnek, hogy elrakják a mikrofonokat, szétcsavarozzák az állványokat, tekerjenek, pakoljanak, dobozoljanak.
A lámpák kigyúlnak, a tömeg lassan oszladozni kezd. Te még állsz ott egy kicsit,hiszen mozdulni sem bírnál, vársz, hátha mégis… Visszajött! Őrület! Kisebb embergyűrű veszi körül. Egyszercsak ott áll előtted, te hozzálépsz, megöleled, Ő visszaölel, és tovább lép bőrödön a bőrével, szemedben a szemével.
Képzeld el, hogy Tricky volt az.
Tovább...
