Zsögödi Nagy Imre kiállítása

A Móra Ferenc Múzeum első emeleti kiállítótermében 2009. november 6-án, pénteken 14.30 órakor kerül sor Zsögödi Nagy Imre festőművész emlékkiállításának megnyitójára. A vendégeket köszönti Magyar Anna, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke és Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda Megyei Jogú Város polgármestere.
A kiállítást megnyitja Szabó András muzeológus, a Zsögödi Nagy Imre hagyaték kurátora
A tárlat látogatható 2010. január 31-ig hétfő kivételével naponta 10-17 óráig.



A „fénnyel festő művész” jelzővel is emlegetett jeles erdélyi alkotó tárlata látható közel három hónapon át a Móra Ferenc Múzeumban. A Csíkszeredához tartozó Csíkzsögöd művésze, az 1893-tól 1976-ig élt, 2005-ben posztumusz Magyar Örökség-díjjal kitüntetett Zsögödi Nagy Imre emlékkiállítását hozza el Szegedre a Csíki Székely Múzeum, a magyarországi vándorkiállítás újabb állomásaként, hatvan alkotással mutatva be az erdélyi szellemiség következetes őrzőjének művészetét és vele a ragaszkodást a szülőföldhöz. A művészember kapcsolata Nagybányával, vagy a Budapesten és Kecskeméten töltött idő sem bonthatta meg ezt a kötődést a szülővidékkel. Élete elválaszthatatlan a hajdani falutól, Zsögödtől, amely Erdély délkeleti részén a Csíkihavasok és a Hargita hegység közötti medencében, az Olt folyó bal partján fekszik. Az 1920-as évek közepétől a festés mellett neki kellett rendeznie a családi gazdaságot, de később megsokasodott művészi tevékenysége miatt birtokainak egy részét bérbe adta, hisz több alkalommal, vagy egyéni kiállítással jelentkezett, vagy közös kiállításokon vett részt. 1949-ig, a gazdálkodás jelentette számára a megélhetést. Gazdaságának gyarapítása, modernizálása, fejlesztése kiemelte őt az átlagos gazdák sorából, és arra törekedett, hogy példát mutatva gazdaságilag fellendítse Zsögödöt. Ő hozta az első rádiót, kapálógépet, gereblyegépet, vetőgépet a faluba. Ő volt az első síző a környéken. Mint méhész meghonosította a kaptárrendszert. Kísérletet tett a gyümölcstermesztés csíki meghonosításával.
„Gazdálkodó lévén, számára reggeltől estig a modellek társaságában való folyamatos létezés adatott meg, művészléte nem igényelt kinyilatkoztatott vagy választott téma-, motívum-, rendszer- és plasztikakeresést.
A 40-es évek végére alkotólétének említett szervessége megszűnt. A hagyományos életrend a háború után megtört, és a fokozatosan erősödő, a jövőalakítást hirdető, mégis lételégtelenséggel járó időszak következett be. Akkor, élete delén életteret kellet változtatnia.

Ebben az időszakban jelentkezett, s a 60-as évektől pedig megerősödött levegős látványfestészete. Ecsetkezelése egyre finomult, s utolsó korszakában készült alkotásai már szálas, rajzos, majdnem lazúros modorúak. Festészetének plasztikáját, a neoklasszicista tömegalakítást megőrizve egyre dúsabb és színesebb szálból szőtte. Művészetében nem a plein air valós impresszionizmusa, hanem annak egy sajátos változata vált uralkodóvá. Fontos volt számára a tér, amit az alakok méretezésével is hangsúlyoz. Ezzel is fokozva a keret-táj mélységét – a térerőt. … Nagy Imre festészetének tanulmányozásához és megértéséhez feltétlenül szükséges a Csíki-medence különleges éghajlata miatt kialakuló fényviszonyok figyelembevétele. Csak ennek ismeretében érthető meg igazán, hogy koloritja – ami jórészt ennek a természeti hatásnak a következtében alakult ki, és vált egyedien harsánnyá –, miképpen határozta meg életművét. Képein a fényversengés következtében jött létre a szín színteremtése. Szándékosan kerülte a silány színviszonyt. Csak néhány téli képet festett. „ – írja róla Szabó András főmuzeológus, a Zsögödi Nagy Imre hagyaték kurátora.

A művész 52 évet alkotott, műveiből keveset adott el, s élete végén – amit tudott visszavásárolt –, hogy lehetőség szerint mindene közgyűjteménybe kerülhessen. Köz- és részleges magángyűjteményi hagyatéka, amely a vázlatokat és a kész műveket egyaránt tartalmazza, 6.912 darabból áll. Művei az erdélyi és magyarországi közgyűjteményeken túl olyan jelentős múzeumokban is megtalálhatók, mint a velencei és nürnbergi városi múzeum, vagy a londoni Királyi Képtár. A leggazdagabb anyag természetesen a Csíki Székely Múzeumban van, szám szerint 6547 alkotás. Ebből kerül egy kicsinyke ízelítő a magyarországi, szegedi közönség elé.